Van, hogy az igények legyőznek. Főleg, ha a család fogalmazza meg az igényt. Márpedig a család a fejébe vette, hogy ezentúl turmixokat is fog fogyasztani. Ilyenkor a legjobb, ha elkészíted, amire vágynak.

Nagyon sokan esküsznek arra, hogy turmixot inni egészséges. Van, aki azt mondja hogy nem.

Én azt mondom, hogy ha mértékletesen, nem kampányszerűen, megszállottan fogyasztod, akkor egészségesebb ha iszod, mintha nem.

A sütés-főzésből inkább a főzés a kedvenc terepem, kevésbé a sütés. Ami nem jelenti azt, hogy ne merészkednék át a határvonalon és ne sütnék ezt vagy azt, legfőképpen a gyerekek kedvére, vagy éppen kifejezett kérésére. Kell sajtos pogácsát vagy éppen szilvás buktát sütnöm. Öröm látni az arcukat, mikor birtokba vehetik a süteményes tálat.

Nosztalgikus időket élek...

Nemrég gyerekkorom kedvenc mákostésztáját forgattam ki önmagából, azaz minden volt benne, csak mák nem, ettől még azonban egyszerűségét megőrizte és ráadásul finomabb is lett.
Most a dióstészta került terítékre. Ezúttal nem csúfoltam meg a dolgot ennyire, mindössze "olaszul" készítettem el.
Továbbra is egyszerű és gyors maradt ez a dióstészta is, de már nagyon bánom, hogy édesanyámnak se fantáziája, se a hozzávaló alapanyagai sem voltak/lehettek meg...
Más időket éltünk akkor...

KARÁCSONY 2014

Ha csokoládé, akkor legyen mogyorós...

Ha sütemény, ha torta, akkor legyen az is mogyorós, vagy mit bánom én, legyen akármilyen más magos, meg szárított gyümölcsös...

Akkor szeretem.

A libamájkrém különleges étel: oly egyszerű elkészíteni, méghozzá jól elkészíteni, mégis nagy ritkán kerül az asztalra. Igen, az ára miatt. Drága.

Annak idején, mikor ezt a receptet először összehoztam, még "Road to Heaven" névvel illettem, ami nyilván költői túlzás volt, bár beleraktam mindent, ami mennyei.

Azóta egyfelől rájöttem, hogy a Mennyország messze van, így enyhén szólva lecsupaszítottam az eredeti receptet a barokkos túlzásaitól.

Lett belőle csokikocka.

Bár mennyei maradt még így is: csokoládé, chili, narancs és gyömbér. Kell ennél több...?

Régóta a foglalkoztatott a gondolat, hogy egy korábban másik oldalon megjelent, nem mellékesen receptversenyen első helyen díjazott recept a netről eltűnve új köntösben térjen vissza, mondhatni változatlan tartalommal.

Az utóbbi kitételt nem tartottam be, a design kedvéért a tartalomhoz is hozzányúltam. Ez a recept beállt a színekkel és a geometriai formákkal játszadozó receptjeim sorába. Ugyanakkor ez a recept rendkívül könnyen és gyorsan elkészíthető, finom és talán ti is látványosnak tartjátok.

Aki rajong a mákos tésztáért, az most vagy rögtön be is zárja a recept olvasgatását vagy lelkesen folytatja... Tudom én...

Ebben a mákos tésztában ugyanis nincsen mák, de cukor sem. Egy mákszemnyi sem...

Miért nevezem mégis mákos tésztának?

Nem sok újdonságot tartalmaz ez a recept a többi erdélyi módon elkészített zakuszka recepthez képest, mindössze annyit, hogy az eltarthatóság, na meg az íz fokozása érdekében zsályával gazdagítottam. Ismeretes a zsálya tartósító hatása, így a mesterséges tartósítószerekkel szemben érzett ellenszenvem miatt a zsálya képességeiben bízom, hogy kitartson a zakuszka addig, amíg el nem fogy az utolsó üveggel is.

A hűvös idő beköszöntével igencsak jólesik egy tartalmas és melengető leves. Rendkívül gyorsan és különösebb főzőtudás nélkül elkészítheted.

Hasznos linkjeim a recepthez: 

Olvass a zsályáról itt: Zsálya (Salvia officinalis)