Sajtos sült makarónit mindenki tud készíteni, talán mindenki készített is már.

Úgy gondoltam mégsem árt, ha itt van egy újabb recept a sok közül, amelyik igazából nem rejteget semmi nagy meglepetést, de még kicsit se. Ugyanis az ilyen "mindenki ismeri" receptekre azért van szükség, hogy az arányok a helyükön legyenek. Olyan mint egy puska a suliban.

Valaha a házunk előző tulajdonosa (gondolom, komolyan véve, hogy a rebarbara megállja a helyét dísznövényként is) a díszkertbe ültetett egy tő rebarbarát. Aztán ottfelejtve a környező bokrok fölé magasodtak, átnőttek rajta. Egy ideig hagytam a helyén és szedegettem a kissé satnya szárait. Más bokrok árnyékában ennyire futotta erejéből.

Az eredetinek mondható olasz Manicotti receptje közelebb áll a mi Hortobágyi palacsintánkhoz, mint gondolnánk. Az is lehet, akár valószínűnek is hívhatnám, hogy a múlt homályába vesző eredettel bíró Manicotti recept nyilvánvalóan előbb született, mint az ötvenes évek szülöttje, a Hortobágyi palacsinta, azaz helyesebb úgy mondani, hogy a Hortobágyi palacsinta áll közel a Manicottihoz.

- Guido, te olasz vagy, igaz? Akkor ismersz egy jó spagetti szósz receptet? - kérdezi Kevin Costner (egy egyébként kissé félresikerült akciófilmben) a WC kagylóhoz kötözött alvilági ellenfelét félig apaként, félig pedig bérgyilkosként. Guido, hogy mentse az irháját már (átszellemülten el is feledve egy pillanatra, hogy veszélyben az élete) diktálja is a telefonba az anyai örökség részeként átadott spagetti szósz receptjét Coster lányának. Aki éppen randira készül, éppen a szörnyen nagy terrorista fiával...

Szívesen készítek lekvárokat a kertemben termett gyümölcsökből. A húsos som bokraim a telepítés óta jócskán megnőttek és évről-évre bőséges termést hoznak. A feketeribizli bokrok szomszédságában ezek sem kapnad több törődést a gazoláson és némi metszegetésen kívül (én legalább is nem teszek veük semmit). Permetezni sem szoktam, így biztosan tudom, hogy a termésem vegyszermentes és egészséges. Egy ideje automata öntözéssel kényeztetetem őket, amit meg is hálálnak.

Vannak olyan receptek, amelyek ugyan elkészíthetőek az év bármelyik napján, ugyanakkor a legintenzívebb, leggazdagabb ízhatást az alapanyagok szezonjában érhetők el. Ezt a receptet is a konyhakertem diktálta: éppen rengeteg koktélparadicsom és zöldbab érik. Ki az, aki hagyná megromlani ezeket leszedetlenül a konyhakertben? A zöldfűszerekről nem is beszélve, amelyek szinte feldolgozhatatlan mennyiségben teremnek nálam. Alkalmazd őket a lehetőségedhez és az ízlésedhez mérten. Variálhatsz még friss szurokfűvel és/vagy tárkonnyal is.

Noha általánosságban megkívánt, hogy egy étel tartalmazzon színekben is kontrasztot, a fekete mégsem tartozik a kedvenc színek közé a tányéron. Ahogy azonban szívesen veszek fel egy fekete pulóvert fekete nadrággal, így szívesen teszek a tányérra feketített lazacot, ahol a lazac rózsaszínsége éppencsak átsejlik a fekete szín alól és körítem egy igen széles metélttel, ami csak félig látszik ki a fekete pesto alól.

Olyan közeli a magyar és az olasz trikolor egymáshoz. Elég csak egy picit változtatni bármelyiken, hogy a másik legyen belőle.

A mediterrán konyha számtalan előnye ismert és nem vagyok egyedül a világban, aki ezt tudja. Rendkívül egészséges, egyszerűségében is változatos tud lenni. Nyáron azonban konyhakert művelőként szembesülök egy érdekes kényszerrel is. Konyhakertem mérete korlátozott, igyekszem a rendelkezésemre álló területen a lehető legnagyobb értéket megtermelni. Ezek pedig a mediterrán konyha legfőbb alapanyagai.

A Minestrone dallamosan hangzatos neve ellenére egyszerű zöldségleves olasz módra. A receptje meglehetősen nyitott és ez így is van rendjén. A leves receptje követi a konyhakert aktualitásait, azaz a variációk lebonthatóak évszakokra, de némi túlzással akár napokra is: két egyforma Minestrone nem készül, mert az összeállítása azon múlik, hogy milyen zöldség érik a konyhakertben. A legjobb esetben a saját konyhakertben természetesen.