Jelenlegi hely

Címlap » Címkék » Paella » Technikák » sütés » Sötétbarna lágy cukor

Kedvenc alapanyagaim

Kép: 

Ha már muszáj, akkor nádcukrot használok, elsősorban sütéshez. Ha a sütemény jellege megengedi, akkor ezt a lágy, jellegzetesen gazdag ízű, illatos cukrot használom.   Sok különleges ételreceptemben is előszeretettel használom. Sokszor elég, ha egy receptben ezt használjam ahhoz, hogy aki kóstolja, valami furcsa, szokatlan, de kellemes ízt érezve különlegesnek érezze azt.

Kép: 

Ahol a 66-os út véget ér…

Kép: 

A tápióka (vagy manióka) egy Dél-Amerikában őshonos növény, a Cassava (vagy manióka) gyökeréből nyert, rendkívül magas keményítő tartalommal bíró alapanyag. A feldolgozás után nyert tápióka liszt kiváló keményítő.

Kép: 

Ha nem szereted a rizst...

Sokan nem szeretik a rizst. Talán mert rossz élményeket szereztek a közétkeztetésben, talán mert nem jól választják ki azt a rizsfajtát, amit az asztalukra tesznek. Ha kérdezem, a leggyakoribb válasz: zacskós rizst főzök vagy fényezett "A" rizst főzök.

Én szeretem a rizst... Mert minőségi rizsfajtákat használok receptjeimben.

Ha sushi, akkor: sushi rizs

Kép: 

Ha nem szereted a rizst...

Sokan nem szeretik a rizst. Talán mert rossz élményeket szereztek a közétkeztetésben, talán mert nem jól választják ki azt a rizsfajtát, amit az asztalukra tesznek. Ha kérdezem, a leggyakoribb válasz: zacskós rizst főzök vagy fényezett "A" rizst főzök.

Én szeretem a rizst...

Ha rizottót szeretnél készíteni, akkor használhatsz mást, mint Arborio rizst?

Kép: 

Ha nem szereted a rizst...

Sokan nem szeretik a rizst. Talán mert rossz élményeket szereztek a közétkeztetésben, talán mert nem jól választják ki azt a rizsfajtát, amit az asztalukra tesznek. Ha kérdezem, a leggyakoribb válasz: zacskós rizst főzök vagy fényezett rizst főzök.

Én szeretem a rizst... Ezért minőségi rizsfajtákat használok az ételeimhez...

Kép: 

Valamikor réges-régen, három év amerikai élet után, az utolsó napomat töltöttem Los Angelesben. Követtem az ilyenkor szokásos megoldást és összeszedegettem a pénztárcámból a még ott fellelhető centeket, negyed dollárosokat, szóval az aprót. Lementem a sarki fűszereshez, hogy elköltsem. Vettem néhány kisüveges fűszert, köztük ezt is, amit a fényképen láthatsz. Soha nem használtam még azelőtt, de már akkoriban is vevő voltam a különlegességekre. Azóta is, már több mint 20 éve, őrzöm ezt az üveget. Egy ideig már kiürülve, de az utóbbi években már újratöltve.

Kép: 

Én és a só nem vagyunk annyira „jóbarátok”.

Olyan családban nőttem fel, ahol a só (a piros paprika és a bors) volt a domináns „fűszer”. Ha valamilyen kenyeret ettünk, mellé nyáron mindig volt friss paradicsom és újhagyma. Valamint egy kis kupac só a tálon. A család többi tagja megsózta a paradicsomgerezdeket és beleharaptak… Kezükbe vették az újhagymát, megmártogatták a sókupacban és… Én soha nem tettem ezt, már gyerekként is ösztönösen éreztem, hogy a kertben termett paradicsom úgy jó, ahogyan van.

Kép: 

Miért szeretem a thai konyhát?

Vannak olyan betegségek, amelyeknek van tünete. Vannak olyan betegségek, amelyek jelenlétét tünet együttes jelzi.

Olyannyira szeretem a thai ízeket, hogy ha egy meghatározhatatlan ideig nem juthatok hozzá, akkor jelentkezik nálam a megvonás tünet együttese. A thai konyha ízeiből nehéz kiemelni egyetlen alapanyagot, hiszen több jellegzetes alapanyag együttes alkalmazása adja meg a thai ételek jellegzetes ízét.

Kép: 

Melyik nő ne szeretné megszerezni a beguruló almát, amire azt írták: A legszebbnek…

Oldalak